Mikor el?ször láttalak,
szívemben csend volt,
a nap alakod köré,
fényl? aurát vont.
?szinte szemedben
megláttam magam,
leomlott
könnykristályból
épített falam.
Kezem kezedbe vetted,
mosolyod úgy ragyogott,
mint nyári zápor után
tikkasztó h?ségt?l
szabadult zöld mez?
szokott.
Óvón ringattál,
biztonságod bölcs?jében,
szerelmünk
csodás álom volt,
ébren.
Életünk végén,
most énekelek egy dalt
neked,
ölembe veszem,
lágyan simogatom fejed.
A halál elvesz t?lem,
de nem feledem,
szád hogyan csókolt,
arra emlékszem majd, hogy
mikor utoljára láttalak,
szívemben csend volt.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.17. @ 17:33 :: Maretics Erika