Marthi Anna : Antoine és Désiré

2011.08.03. Marthi Anna Egyéb 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

mottó: “ó ho ho ho ho ho ho hó, szerintem

  ez valami demonstráció”

 

Kaputelefonomon a mottót énekled, mély férfihangon. Egy Ady kötet lapul és új pénztárcám zsebedben, fűznél, de már menetkész lábad. A nyitott ajtón még Mohamed kiüvölt.”Kísértetként rohant át a városon” lepedős Désiré, kiköpött – mohos csónakjából, halált megvető merészséggel  – az elmúlás egykerekű biciklijére álltál, ezt demonstrálva szóltál oda: se kerted, se kutyád…s még te akarsz művész lenni? Aszklepiosz varjú ruhás fia

Te voltál; tamáskodtál a bazilikában, prézlibe mártogatott korinthoszi oszlopokon.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.08.03. @ 11:26 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak