Marthi Anna : Csupaszság hét

 

a kantárszáras vágyakat

megzabolázott testiséget

megoldva

ősi pózokba forgató lélek fényképezőgép

kattoghat míg testünk érintéspontjait

kitolta már energiánk

felhő felhővel találkozik

szél érint szelet

szem csigavonalban a szemmel

ha megremegsz… az univerzum

bármely pontján

megremegek

Legutóbbi módosítás: 2011.08.16. @ 07:21 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak