Hűvös szél játéka borzol, bekebelez.
Loboncot, combot ér, míg táj tükréből –
merőben új arcod felfedve – metsz.
Ép és komoly leszel. Hív, menj vele…
Levélszőnyegén úgy suhanhatsz előre,
akárha kibélelne teljesen, mérsékelten
levelenként hullatva öledbe szórja,
mint erdei magánynak szent igézetét.
Természet lapul, s kérő jajszavával él.
Az árnyakra fejdíszt napsugárral ír,
koronázza percét selymes élvezetnek,
és nem hagyja, hogy lába nyomába érj.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.17. @ 21:21 :: Marthi Anna