Csapóajtó úgy zárult,
ahogy az éj,
ha csukja szemét,
retesz,
mi zárja ketrecem,
szekrény miként rejti
rozsdás sarkán át
a régi kosztümöt,
kopott kabátot.
Létem
leveg?je füsttel teli,
szemei dobbanó órák,
és csak kitt-katt,
megfagy a kép,
mert valahogy
szabadnak
hat…