Szú perceg vagy csal az óra,
rosszul jár a mutatója,
mennyi időt mutat nekem,
a tükrömben megleshetem…
Látom… benne ősz halánték,
minden nap egy új ajándék,
mosolygó kék szemem szürke,
nem jó állni, inkább ülve…
Bár a lelkem gyermek maradt,
ez az idő úgy elszaladt,
mintha minden álom lenne,
elveszve a végtelenbe…
Legutóbbi módosítás: 2011.08.06. @ 20:11 :: Murák Tibor
