Van az úgy, hogy megtaláljuk az utat,
mellé még túratársat is kapunk.
És csöndet, amit csak a reccsen? faág
tör meg.
Van az úgy, hogy nem kérünk semmit,
mégis kapunk,
valami jót, aminek neve sincs,
csak azt tudjuk róla, hogy kincs.
Van az úgy, hogy nem kérnek t?lünk semmit,
mégis adunk,
apró gyöngyöket, semmi különöset,
de talán a legtöbbet.
Van az úgy, hogy az Ég odafigyel ránk,
segít, vezet és ránk talál…
Mint az ?szi fény, lassan és sokára
lép elénk. De ha el is megy,
a melege ott marad.
Van az úgy, hogy barátra lelünk,
? megszelídít engem,
s én megszelídítem ?t.
Csak egy pont a mondat végén,
kire odafigyelünk.
Van az úgy, hogy szépnek látjuk,
azt ,ami szép.
És elégnek, ami kevés,
s az id?b?l értelmet nyer egy rés!
——————————————-
Helyenként olyan, mintha kisgyerek írta volna. Küllemét tekintve összecsapott, hangzása kifogásolható, a hangulatlírához nincs hangulata, gondolatlírához nincs benne gondolat, nem hoz újat, nem mond újat, újszer?en sem mond… hallgat.
Naplóba javaslom.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.12. @ 20:55 :: Papp Fruzsina
