Kopogtattam;
nem nyitottál ajtót,
vendéget nem kívánt
zord hajószobád,
hullámok zúgását
kagylóhéjba zártad,
nem játszhattam matrózt,
Te sem kapitányt.
*
Csa-Csinszka,
kislányom,
hogy jutott eszedbe,
babacsörgőt venni
épp nekem?
– kérdezted –
de kisfiúvá lettél,
s néhány pillanatra
megcsillant szemed,
a fekete párnán
ültem lenn a padlón
– „feketeországot”
hímeztek bele –
szép, lett táncosn?
varrta feketével,
– bolondult érted,
tán gyógyul sebe –
*
körülöttünk könyvek
hevertek a földön,
rengeteg tanulmány,
halomnyi papír,
mennyit összetéptél
ahogyan a lelkem,
kényed-kedved szerint
elküldtél nemegyszer
– Miért zavarsz megint? –
*
Este telefonon
próbáltalak hívni,
kérlelni, szeress úgy,
mint Csinszka-fiút,
nehéz, de megszoktam;
viszem Ady-terhem,
a rajzolás fáraszt,
s az írás sem kiút.
*
Drága Mis,
nem vagyok jól,
fáradok,
fejem fáj,
bicsaklik
szavam,
hálás
kislányodként
bújnék
mégis hozzád;
helyetted
szorosan
ölelem
magam.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.07. @ 07:32 :: Péter Erika
