Seres László : Mondd, ki vagy

Mondd, ki vagy s ki vagyok én.

Nyitott tenyér és ököl.

Örök kétség és vak remény

búvó csillagrögökön.

 

Ellentét-pár, külön-külön,

olykor többlet és hiány.

Kés és kereszt kenyerünkön,

egymásra éhező száj.

 

Te kinyilsz, én bezáródom.

Isten áld így, vagy büntet.

Én építem, te meg bontod

egyszer-volt szerelmünket.

Legutóbbi módosítás: 2011.08.23. @ 16:55 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.