A kép megfagyott, havon ott álltál,
lelked tépkedte bölcs Idő.
Kinek kell e balga dallam,
hisz’ jelen a jövő.
Soha ne kérd számon, mit hoztál,
a lényeg benned éjszakáz.
Fájdalmad maradjon tiéd,
s idővel a láz.
Egy szótlan, ráncolt homlok,
ezer nyelven sírva kiált,
vermemben halott vagyok,
gyere, jöjj hát!
Ha zárt szemekkel zongoráztam,
bőrömbe sírom fuldokolt,
posztóba tekert hangok…
csillagom néma volt.
Egy szótlan, ráncolt homlok,
ezer nyelven sírva kiált,
vermemben halott vagyok,
gyere, jöjj hát!
Zöld gallyammal messzire szálltam,
parányok fölé szelíden,
üres messzeségbe ne nézz,
számold szívverésem!
Egy szótlan, ráncolt homlok,
ezer nyelven sírva kiált,
vermemben halott vagyok,
gyere, jöjj hát!
Egy szótlan, ráncolt homlok,
ezer nyelven sírva kiált,
vermemben halott vagyok,
gyere, gyere jöjj hát!
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Serfőző Attila
