Kedves Szerz?,
szögezzük le: ez nem mese, abszurd, abszurd humor, er?ltetett poénhalom, vagy valami egyéb. Ami akár jó is lehet, s?t, de ahhoz kicsit át kéne fésülni. Pl. helyesírásilag. Jó lenne, ha lenne valami értelme is, mert ez most olyan, mint az asztalra csapott lecsó… Szóval, most ez így nem annyira…
már min állunk babám? Már min állunk babám?
– aszt jött a szopáska (pici orális szex)
szeretik a meggyet szeretik a tik a megyet
fekete szemetes zsákba
de felmegy a legény a fáraó, megy, fatetejére
leáriázza a meggyet. egyet. te Mag! Babám!
– megyek…
és mindezek után még volt pofája. A tarkóján is volt egy. Mint a Harry poszteren. Levágtam kapásból, hogy nincs rendben a srác. Ezid?tájt (
magamnak egy sört, mondtam a pultosnak, ne fárassza magát. Szuszák akkor fordult hozzám, bizalommal, meg egy akkora puskával ami kisebb volt nagyobb társainál, de jóval nagyobb volt mint amivel hüvelymatyi… szóval nem volt pici. de nagy se. Megijedtem.
– te most velem jössz!
– én aztán igen!
megfogta a grabancom, amiért mai napig hálás vagyok, jó eséllyel a nagy ijedtségben ott felejtettem volna, és se szó, se beszéd, se cigi, se kóla, kiléptünk az expressz szó ajtaján. Végigsiklottunk ejt?erny?vel alaszka fölött, aztán pekingnél rájöttem tévedtem, és átléptem egy hatalmas utcakövet, ami egyébként nagy fájdalmat okozott volna. Az ég háborítatlanul háborgott tovább. És netovább. Az ereszekb?l ömlött a magány, az ablakok lustán pislogtak, én is, de Szuszák, a polhisztor, egy szemvillantás alatt bedobott valami üregbe, ahol én aztán önmagamra találtam. Azóta nem vagyok normális, de nincs is rá igény.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Szendrői Csaba
