fekete fény jön be a nyitott ablakon.
magam vagyok, magam alattomos,
lom lantom alant poros, piros leped?n
repülök, epedek. e züllött
világ, elég volt a vélt való veled.
vagyok, ha jó, ha nem, lehet, neked
adom ezt, ez esztelen hajlamom.
na mondd, milyen vagyok? kezed
hagyom a semmibe. lebeg, robog
a föld, ez eltökélten önt id?t neked.
ma most van, két mutató között való,
s megakad a semmin opálos szemem.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.20. @ 20:08 :: Szendrői Csaba
