Eredetileg nincs köze a dollárhoz, két, egymás mellett létező község — Kamond, Ollár — egyesüléséből keletkezett, az akkor még Kamondollár nevű új település, úgy 1799 táján. Így is említi az Ungarische Bauch nevű földrajzi atlasz 1802-ben azzal, hogy az elnevezést Mária Terézia ellenjegyezte.
Ami miatt most mégis Kemendollár a neve, az az ott lakó emberek rátartiságának köszönhető.
Régi história, 1797-ben egy Olláron született fiatal kovácsember, név szerint Ton János szerelmi csalódásában kivándorolt Amerikába, ahol hamarosan vasfeldolgozó műhelyt nyitott a Potomac folyó partján, a mai Washington helyén létező akkori településen. Szorgalma, szaktudása révén a műhelyből előbb üzem, majd pár év múlva kisebb gyár lett. Egész Amerikában nem készítettek mívesebb, vékonyabb acél árukat mint ott, ebből idővel szépen meggazdagodott. Ekkortájt már gyárát a fia vezette, ő pedig vasipari kutatásokkal foglalkozott. Talán furcsa, de cilindereket, öveket, sőt hajlékony inget is készítettek / főként katonáknak/ nagy műgonddal hengerelt, igen vékony acélból, ez utóbbi rajta is ragadt elnevezésként az akkor már jócskán megtollasodott egykori kovácslegényen. Először csak az ott élő magyar közösség hívta Vasing Ton-nak, a szenátori tisztség elnyerése után pedig szinte mindenki, és idővel az USA fővárosa is róla kapta a nevét, némi torzítással.
Régi hazáját nem felejtette el, levelezett pár barátjával, érdekelték a magyarországi események, és a válaszborítékon pedig mindig olvashatta az új községnevet — Kamondollár.
Nem tudva az egyesülésről, ő ezt rossz helyesírású anyagi segítségkérésnek vélte, amit kihangsúlyozásként írnak a borítékra, küldött is minden alkalommal pénzt, pár száz dollárt, hangsúlyozva, csakis baráti segítségként küldi. Ezt az itt élő levelező partnerei reklámcéduláknak vélték és cigarettapapírnak használták. Ám sajnos rosszul égett, e miatt visszatértek a „100 kérdés szőlészgazdákhoz” című kiadványhoz, a dollárokat pedig a nyulakkal etették, ám idült hurutot okozott. Ezután egyszerűen eldobálták. Jóval később egy arra járó vándor pénzváltó megtalált egyet, és felvilágosította őket a mibenlétről.
Először tanácstalanok voltak az emberek, majd felháborodott a község, és pár levélváltás után tisztázódott a helyzet. Ezek után köszönettel visszaküldtek Ton Jánosnak 754 adóforintot és 40 krajcárt, mondván nincsenek ráutalva amaz indiánus alamizsnára, másrészt a további félreértéseket elkerülendő a település nevét Kemendollárra változtatták a közeli Kemenhegy nevének figyelembe vételével /sokan a Kemenkrajcár mellett kardoskodtak, de ezt az olláriak megakadályozták/.
Ton Jánost nagyon elszomorította jószándékának félreértelmezése, és ezek után egyre kevesebbet írt haza, pláne miután régi szerelme — Ágh Veronika — is egy mérges hangú levélben méltatlannak aposztrofálta /a kamondollári fenséges árpatermések fényében/ a szívélyes segítséget.
Vasing Ton élete innét kezdve rohamosan hanyatlott, hamarosan megsiketült, majd 1837-ben elvitte egy tüdőgyulladás.
Minderre szinte már senki sem emlékszik, ma már csak két településnév — Kemendollár, Washington — illetve a gyűjtőktől nagyritkán előkerülő felbecsülhetetlen értékű, vékony acél cilinderek, alsónadrágok emlékeztetnek rá.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.21. @ 15:31 :: Torjay Attila