Andrea
Füstölg? méltóságom üszkén
tombolt büszkén,
haragja lángját nyitva rám.
Mélyh?tött szíve pitvarán
dideregtem halkan,
de odébbálltam, mert már fázott a talpam.
Lelkem máig lapos ott,
ahova ? kéjjel taposott.
Hajnalka
Kapcsolatunkba apait-anyait beletett,
teljes szívéb?l szeretett.
Minden kívánságomat leste,
és reggel, délben, meg este
gyönyör? volt a teste.
Szemében félisten lettem,
akármit tettem
azt mondta: isteni tett,
egyszóval istenített.
Szívét szívemhez gombolta,
és azt gondolta,
szerelmünkön én emeltem,
pedig ilyen angyalt nem érdemeltem,
csak saját önzésem el?tt térdepeltem.
Irén
Szerette a smukkot, a kelmét,
csak elhanyagolta az elmét.
Az kötötte gúzsba,
hogy szinte szerelmes volt a csókálló rúzsba.
Felszökött a Pláza
láza
rendszerint hetente hétszer,
kellett neki ilyenkor új olasz cip?, ékszer.
M?szempilla, m?köröm,
m?kapcsolat, m?öröm.
Emma
Ezután így szólt a sorsom: nesze,
adok egy n?t, akinek jól vág az esze.
És valóban, megjelent Emma,
persze ez már jó rég volt, nem ma.
Hogy mit rejtett elméje
legmélye,
kutattam sokáig,
de nem jutottam tovább csak bokáig.
Hilda
Mániája volt az evés,
a sok, nem a kevés.
Szerette a tele pocakot,
kitöltött benne kajával minden kis ficakot,
de nem evett meg bármilyen vacakot.
Kéznél volt nála a humor
hamar.
Egy n?, aki vidám,
egy kicsit sem vad ám,
s?t, nagyszív?, rendes,
elfért még szívében mellettem
egy megtermett hentes.
A Nagy ?
Iszogattam tovább az élet keser? sörét,
de miel?tt végleg rámborult volna a sötét,
a tök éj,
megjelent a színen a Nagy ?, a tökély.
Végre boldog lettem.
Egy baj volt csak:
hogy feleségül vettem.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.20. @ 08:29 :: Vadászi Árpád
