Vadászi Árpád : Id?zítés

A pap

egy nap

feldühödött azon,

hogy tömérdek alkoholt kedvel? fazon

a kocsmában támogatta a pultot,

ejtve az egyház nevén foltot.

 

A pásztor, égve a hittérítés lázába’,

átterelte a jámborokat az istennek házába.

Szavában nyüzsgött az áhítat,

amit a szenvedélyesség átitat.

Súlyos testét térdére eresztve,

tekintetét ráemelte a keresztre,

két kezét összefonta a mellén

– Akik a mennyországba akarnak jutni, álljanak mellém!

 

A kis csapat

tétovázott egy csöppet,

és egy kivétellel a pap oldalára lépett.

A látvány isten szolgájának szívébe tépett.

A fekete bárányra rontott

-Istentelen életed végére úgy akarod kirakni a pontot,

hogy visszautasítod a mennyet?

 

– Ha meghalok, elfogadom, hogy én is oda menjek,

csak azt hittem,

ti már most oda készül?dtök itten.

Legutóbbi módosítás: 2011.08.21. @ 08:06 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.