Bacskai Nóra : Jégkirályn?

Nyomtatás

Fagyott hang,

csak egy szó.

Múló csend,

kósza hó.

Hallod még,

érzed tán.

Énekem,

a vágy taván.

Megigéz,

tört gyönyör.

Mi szívemen,

tündököl.

Téli táj,

vértem a hó.

Csak te hiszed,

feloldható.

Gyere hát, 

csókom tied.

Jeges kés,

metszi szíved.

Tavasz jön, 

olvad már.

Én vagyok,

ki jégbe zár.

Hulló könny,

megpihen.

Virágként, 

a köveken. 

Ha már ilyen „ritmusos t?verset” hoztál, akkor érdemes lenne megtartani végig ezt a ritmust, mert menetközben többször is éreztem, – 4. és 5. versszak – hogy megcsúszol, kifutsz az „id?b?l”, és ez által megtörik a vers íve. Olvasd fel hangosan magadnak, érezni fogod, hogy hol van felesleges nével?, hol van felesleges szó, vagy éppen hol kellene kicserélned a szavakat, mert nemcsak a küls?ség fontos egy versnél, és nemcsak a mondanivaló, hanem az „írott és természetesen az íratlan szabályok” betartása is.

Visszavárom javítás után.