Georges Moustaki – Lo straniero
http://www.youtube.com/watch?v=_NdvGkGvKCY
Koldultam álmot, mindhiába.
Tekintetekben ?rt hagyva hátra
sóváran kerestem kijáratot, vagy – vagy? – nem érzem, hogy így el kellene választani —
szakadék szélén táncoltam vakon.
– még ott is mindenki otthagyott – — ott is –otthagyott – sok az ott —
Nem értem el a hegytet?t sem,
kesely?k szálltak, fölébem gy?ltek.
Dögre éhesen mind kivárt.
Csontjaimban éreztem a halált.
– de végül mindegyik otthagyott – és megint otthagyott (?)—
Én szálltam volna. Mindegy hova, — volna után nem kell a pont (.) —
csak az ég ne lenne oly mostoha.
Egy szikrát hagyna élni bennem,
tüzet gyújtani a fellegekben!
– de köröttem minden megfagyott –
Csillagfüzér se fojtson tovább,
mint fejfa alatt a sok sírvirág
gyilkolja egymást szüntelen.
Olyan semmire való küzdelem.
– nem is maradt egy csillag sem –
A sírkövemen, csak ennyi állna:
nem géniusz szállt másvilágra,
de ? volt a hangyányi kis sziget,
hol kedvedért is díszlett a liget,
mégse maradt vele senki sem.
