Bakkné Szentesi Csilla : Gyalog az égbe

Nyomtatás

Köröttem csend.
Csak es?cseppek táncolnak
szteppet ablakom alatt.—a sztepp már maga egy „tánc” egy „kopogó” lépés — nem kell a táncolnak —
Koreografált táncuk kopogása –itt viszont a gondolati ismétl?dés miatt a kopogást hagynám el —
feledteti fogyó utamat.

Nem gy?jtöttem trófeákat.
Nem áll egy sem
vitrines szekrényem polcain.
Nem kértem pénzért cserébe,
mint néhány oldal
környezetbarát papírt. — ez nekem túl modern kiszólás — biztos van „helye”, de nem itt —

Nem köttettem díszes b?rbe
– b?römbe vés?dve hagyom –
bennem fogant
– ritkán sallangos –
pár mondatom. — nem érzem indokoltnak ezeket a gondolatjelek közé szorított „kiszólásokat” — önmagáért beszélnek, szólnak a sorok — így túl-túlbeszéltté válik —

Pedálra lábam sose tettem,
hogy mást el?zve finisbe érjek.
Még mindig keresem utam.
Botladozva néha visszanézek.
Babérokért sem görnyedtem
soha térdepl?re.
Nem is mondtak értem imát,
s nem fogtak kurta gyepl?re.
 
De ha kimért fonalam egyszer
elvágják Párkák,
elt?nök észrevétlen.
Nem szárnyas ló hátán,
csak úgy gyalog..

a messzi-szépbe..

Javítva visszavárom.