Bihari Rita : Sirató

Nyomtatás

Láttam a hontalant,
ki üdvözült arccal
a nincsb?l adott,
láttam a szenved?t,
ki a kínról mindent tudva
szívb?l mosolygott.

Láttam kicsiny gyermeket
a sarokban összekuporodva, –
gyilkolt a magánya.
Hallottam néma,
elfojtott kiáltást,
amikor az ember
fegyverrel torolt bántást.

Láttam, hallottam, éreztem és féltem.
Nem értem, nem értem mégsem…

Siratom az Embert,
aki feledve Teremt?jét,
csaholó ebként tépi,
szaggatja gazdája kezét.
Meghalt a szavak értelme,
disszonáns akkordok
töltik ki a csendet,
s viaszfigurák gyilokra készen
védik a hazug rendet.

Elt?nik a gyertya pislákoló lángja,
sercegve kialszik.
Halotti torra gy?lnek a varjak,
már jajszó sem hallatszik.
A régi bölcs? lett a sírhely,
az oszló tetemeket ringatja.
Az Isten pedig talán
gyarló gyermekeit siratja.

Gyászes? esik…