Böröczki Mihály - Mityka : Etűdök

Nyomtatás

1.

A szél babrál. Kering köröttem,

biciklit les a kocsmafény,

az utca ásít, hálni készül,

a szögletekig fordul-térül,

majd elnyújtózik feketén.

2.

Kutattam emberarcokat,

kutattak emberarcok,

tükrök árulták titkaik,

s én vásároltam is, amíg

kevéske pénzem tartott.

3.

Arcomba bámul a világ,

hogy lázát hűsre fújjam,

s míg összezárom két kezem,

a nyomást hízott réseken

már megelőz a múltam.

4.

Az esőáztatott betűket

szép egymásutánba rakom,

és a lucsokból, cuppos sárból

napfényes istenigazából

kilépdelek egy mondaton.

5.

A végén minden összedől,

és az se biztos – voltam,

így nem is olyan keserű,

ahogyan fölém nő a fű

a csontomból lett porban.