Böröczki Mihály - Mityka : tól-ig

2011.09.19. Böröczki Mihály - Mityka Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Fölbolygat, mint falut az idegen,

hogy hiányzik belőlem a jelen,

mert minden múlik és minden jövő,

még lélegzetem sem jelen idő.

 

Egykor fölsírtam – kitéptem magam,

de addig minden őrült nyugtalan,

míg vissza nem szippant a végtelen,

és föl nem fal, hogy egy az egy legyen.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.19. @ 07:15 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.