Nem láttam a foltokon túlra,
pupillámon nem könny ült: hályog.
Kifordult sarkából a világ.
Tágulnak a hézagok – válok.
Lobbjaim jobbára csak üszkök,
kis dolgokon késhegyre megyek.
Átbújok a t?k fokán: sörre
költöm a melegétel-jegyet.
Múlást játszik a nyár – nem velem.
Közönyt, örömöt még keverem.
Kiáltás kell, ütés, szó, bármi!
Nyugtalan ?sz lesz, nehéz, csendes.
Nem lesz szavam ahhoz a csendhez,
mikor magam kell kitalálni.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.09. @ 05:52 :: Csillag Tamás
