Kezem ökölbe, imára szorul,
bizodalmam kirántják alólam.
Hétköznapok keser? sörhabját
hörpölöm és hiszem, hogy ez jól van.
Háború, h?ség hömpölyög bennem,
elvek- igazából mind feladtam.
Hitem könny?, hideg, mint a téli
tavak tükre- elreped alattam.
Tekintetem tiszta, lopva nézek
a tündökl?, szeptemberi égre.
Mindent elvinnék, mindent itthagynék,
csak magamtól szabadulnék végre.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.11. @ 16:55 :: Csillag Tamás
