Vagyok magamnak – börtön.
Perceimet ébren töltöm.
Tolatnak, tülkölnek buszok,
munkába gyalog indulok.
Mint nyáron borsószemeket:
titkaid- téged fejtelek.
Valaki egyedül maradt.
(akkor az ívlámpák alatt)
Te, én, mi – talán mindketten.
Zebra… Kisfiú mellettem.
Lép-lép, közben engem figyel,
nagy, koravén szemeivel.
Pupilla-tükrökben egy arc:
enyém, tiéd: végül megmarsz,
tudván: állat-ember támad…
Én nem kiáltok utánad.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.27. @ 15:31 :: Csillag Tamás
