Itt vagyok,
ázott varjak ülnek
a fán koronát,
s megremegnek,
ahogy egy öreg kézben
a gyöngeség
vénát,
alig pumpál.
Páros csillagoknak,
hallom,
hogy zizeg
a bokor,
s meleg napfény bujkál
a hold peremén.
Könyvvel a kezemben,
mely már
a hangyáknak paplana
csitítom az esti kutyák
kóbor énekét,
itt, a mez?n
teregetem életem
és érzem, a kukorica
égett levelét.
Itt, ez a régi világ,
s korunk neonfényét
nem irigylem,
mert új kor születik,
én régi maradok,
akár a barokk bútor,
s a széthasított
harmincegy évem.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.30. @ 09:29 :: Csonka János