Álmod méhéb?l szülöd a reggelt,
nézz ki, szemed a fecskékre tereld.
A nyárfa virága illatot sóhajtott,
szorongó bánatod a sarkon túl elhagyod.
Felt?zted hátadra a tegnapi mocskokat,
dobd le, taposd agyon a gondokat.
Gyere halkan, üzend meg nekem,
hogy bomlik a szó, s hagyd itt velem.
Csend hull a porba, tett a gödörbe,
vállam és karom még egyszer tördeld össze.
Hadd érezzem a levonult érzések repedt zaját,
bennem visít, ölelésed h?vös kabát.
Menj iránynak, talpaddal csiszold az utat,
nem marad más, csak a kikopott mozdulat.
El?tted hasal a nagy vidék, sarkadban az élet,
panasz illik már a szánkra, két csók ára lett a bélyeg.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.30. @ 22:00 :: Csonka János