Szemem szentélyébe futnak
a színek, menekül a kék.
Árnyékba d?l a reggel,
pereg az álom-festék.
A vörös forró panasza
vértelen szirom a falon,
magányos lángja hervad,
csak pislog ablakomon.
Haragom zöld füstjében
torzó arcom lebeg,
mellettem liheg a sötét,
erd?irtottak a hegyek.
Megmered a hallgatás,
szürkébe görbül a sugár.
Rohamra mennek a felh?k,
a fekete baljós futás.
Szennyes függöny a Hold
udvara, kócos sárgaság.
Képzeletem égett magasán
pályára lök a várakozás.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.11. @ 15:30 :: csontos marta
