Gyarmati Gábor : Vonzerő

 

 

Mikor falatnyi szoknyád horizontján, 

felbukkan egy izgató domborulat,           

tudom, hogy a teremtés minden pontján,     

az iránytű kilengve terád mutat. 

 

Zsong feletted a tölgyfa lombozata,

vibrálva vetkőztet le az esti fény,

kezed lassú, csábító mozdulata,

színét mélyíti szememnek íriszén.

 

E langyos fuvallatú, lágy éjszakán,   

megcsillanó triangulumod láttán,

elbűvöl fedetlen, kéjelgő tested,   

 

s mint egy tolakodó, szemtelen vagány,

sikamlós ágyékod szeplőtlen taván,

a félhold saját árnyékát kereste. 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.09. @ 05:57 :: Gyarmati Gábor