Bokrok alján kuporog az álom,
árok szélén szökik a remény,
keresem kutatom, sehol sem találom,
éjbe fut minden, fekete a fény…
Sóhajszóval pereg el az élet,
vágyó ajkak sírják a magányt,
ablak alatt fagyott szívvel lépked
– a múltak árnya sötét éjbe ránt.
Hozzád simít, igazít az éjfél,
szíved szava megnyugvást kínál,
messze illan bel?lem a kétség
– itt a helyem, enyém a világ!
