Érzem a napfény lágy simulását
– illan a légben a tegnapi árny –
réten a f?ben mint puha párnán
bukfencet vet és szikrákat hány.
Szemeid tükrén csillagok égnek,
angyali fények – örök talány
hogy lehet ennyire boldog a lélek
– de mert veled élek, már nem bánt hiány…
