Gyermeki fejjel gondolkodom,
s haragszom magamra,
bátornak hittem bátortalan
fajtám, köszönés nélkül
hazug voltam.
*
Ígéretet tettem,
segítek neki bepakolni az útra,
– elutazott,
magára hagytam -,
s megszegtem fogadalmam.
Gyermeki szemmel látom a holnapot,
egy ideig kérdezi; hol lehetek?
Kezeink elengedik egymást,
az enyém sem nagyobb, mint az övé,
göndör fürtjeit füle mögé tűri,
aztán majd csak elfelejti.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.13. @ 18:00 :: Horváth Nóra
