“Ruszkik haza” plakátot egyet láttam. Vége lett a nyelvnek is. Úttörőnek, kisdobosnak „Kalap”. Nyakkendő. Előfordult, hogy néhányan csináltak még maguknak, mert a nővérüket, bátyjukat azelőtt irigyelték érte. Hősnőnk, neve Mari, segített a diákjainak háromszöget szerkeszteni, pedig nem volt matekos. Harminc éve örsvezető, később tanár, majd átképzős. Angolra. Bár középiskolában németet tanult, de valahogy megérezte, mire kell váltani. (Vagy a bár vagy a de, nem férnek meg egy mondatban.) Két évig járt nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamra. Az első órán csak annyit tudott önszorgalomból, hogy Áj em hángérijen rásen tícsör. A korát elhallgatta, tetszett neki az egyik harminc körüli kolléga. Máj házbend iz inzsenyör. Máj szán is bjutiful. Minden bemutatkozás után váúzni kellett.
Már körülbelül egy éve járt Trabanttal a kisvárosból a fővárosba, amikor meglátogatta az órát egy államtitkár. Majd kínait nem szeretnék, sutyorgott Mari poénból, pedig a városban akkor még csak egy kínai üzlet volt. Ott vette a pizsamát. Elvált, mire szétfoszlott.
1992-ben nyáron a rokonok, természetesen ötvenhatosok, meghívták Amerikába, hogy a nyelvet gyakorolja. Eszébe se jutott a péntek esti Dallas. Mikor három hét után hazatért, édesanyja elmesélte Marinak, mit mondott a buszon hazafelé a kisfia. Ki fog akkor most engem leszidni? De élvezte különben a repülőgépek felszállását, és nem sírt.
Senki se gondolja, hogy semmi nem érintette meg kint a Marit. Azóta Edisonról – Fort Myers-ba is elvitték Miamiból -, és a Butterfly World-ről órákon sokat beszél. Fotókat mutogat, ilyenkor nagyon büszke. Kismagyar Pamela. Egy Sanibel szigeti kirándulás után viszketett este a füle. Percegést hallott folyamatosan, de t?rte. Miután elvesztette az eszméletét, kórházba vitték. Semmi komoly, csak belement egy bogár.
Az első évben, amikor már az egyetemre járt – három év volt az átképzősöknek -, a férje Tengizben dolgozott. K?olaj- és földgázkitermelés, vodka meg ferdeszemű kazak nők. Azt írják erről a neten: “Azon a mintegy tízezer emberen kívül, akinek sikerült néhány évre kijutnia, még nagyon sokan szerettek volna ott munkát vállalni, mert itthoni keresetüknek mintegy a négyszeresét kapták, nem orosz felügyelet alatt dolgoztak, az esetleges betegségek ellen itthon oltást kaptak, magyar szakácsok els?sorban magyar alapanyagokból hazai ízeket produkáltak.”
A Mari aztán megszerezte az angol nyelvtanári diplomát. Hősnőnk a diplomakiosztóra egy hat éves Volkswagen Poloval és a hétéves fiával ment. Hozatta Németországból a kocsit egy haverral. A lépcsőházban eszébe jutott, hogy még GYED-en lehetett, amikor kisfia azt mondta, úgy szeretlek, mint a ház. Ami már nem volt. Egy éve elvált.
Elsőben a karneválra Tini Nindzsa jelmezt varrt a kisfiának. Édes kis zöldfejű páncélos teknőse boldogan tartotta a hatalmas botot. Donatello, a filmben a csapat lángelméjű tudósa, feltalálója és technikai zsenije, a harc helyett szívesebben használta az eszét a konfliktusok megoldására.
El is felejtettem, hogy még mielőtt ez a Mari elkezdte az átképzést, megígérte a férjének, hogy az első érettségiző csoport után levágatja egy centisre a haját. A banketten apró virágmintás kendőben táncolt, és énekelt, jájájé koko dzsámbó jájájé! Hélló!
Ma reggel a lábmosóban állt úszósapkában. Megkopott már a tábla, “Medence használat előtt a zuhanyozás kötelező” felirat. Lemosná magáról a múltat. Hátára vette a feszített víztükör.
———————————–
Kedves Szerz?, visszavárom!
Legutóbbi módosítás: 2019.06.18. @ 15:37 :: Adminguru
