Szúrósan méregetsz,
haragszol,
billeg a szék alattam,
én csak ülök, fejem lehajtom,
radiátoron a macskád
elégedetten dorombol.
Töprengek mi bánt jobban,
szavaid, vagy morózussá préselt
arckifejezésed.
Körülötted mindig háború dúl,
érthetetlen harcaidat vívod,
de nem leszek a
fegyverhordozód,
az engedelmességet megtagadom
ezentúl.
A villamos csikorogva odalent
a pillanatnyi csendbe zökkent,
kezed látom,
ahogy beteg sasként
verdes,
én félt? mozdulttal magamhoz ölellek
kedves.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.22. @ 10:46 :: Maretics Erika