Nagy könyv előttem,
s amint belelapozok,
végre kicsi lehetek,
hagyjatok mamutok.
Egy óriás kezébe vett,
kicsit el is ringatott.
Nyomába zuhantam,
kék sebet nyalogatok.
Egyszer majd apróka
tenyeremmel őt édesgetem.
Nagyok közt egyedül
benne altatnálak félelem.
Hiába borul rám az éj,
kézfejével takarózhatok.
Bús, árva csend, dúdolás.
Ujjain – ráadás esti mesém.
Egyszer hétmérföldes
csizmáját is felveszem,
s átugrok vele éveket.
Bár feledni sem enged.
Kopár vidék a lét,
de hegyeket mászok.
Kirándulok jóságán,
így lettünk barátok.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.09. @ 17:42 :: Marthi Anna
