Őzbarna hajad,
buja selyme
gömbölyű
vállaidon
át remegve,
szívja magába
a nap sugarát.
Lopjuk el most
a rideg tér ékjét,
legyen ez a pillanat
az enyém, s a tied.
Rózsaszín remegés
borzong jólesőn…
elfáradt reményünk
újra éled,
tudod már nem szabad,
mint eddig tetted:
semmitől sem félned…
Legutóbbi módosítás: 2011.09.23. @ 21:10 :: Murák Tibor