Mitykának szeretettel
Hányan kezdték úgy, mint soha senki:
nem érdekes, amit eddig mindig
mások írtak másoknak bajáról –
nyavalyámban úgyis magam állok;
hogy’ nem unja isten, helytartója,
gyötrelmeknek jegyz?je, tudója –
alig színes a világ fel?le:
általános embersors els?re –
de aki itt csöpögtetve kapja,
örülhet, hogy milyen más is annak,
aki magán átsz?rhet egy lelket:
két Léthe közt öröklétet sejthet.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.13. @ 15:19 :: Petz György