Amikor semmi okod nincsen,
és rád köszön, elcsendesít az este,
szétoldja nap közi istentelen élted,
nem történt semmi, de fiadra nézel,
és látod lányod is – álomba értek –
bennük az er?, mit megtámaszt a lélek,
s hiába kérdik napközben t?led,
mire a sok ?sz haj, meddig is élhetsz –
ilyenkor örökbe lógatjuk a lábunk,
nem terhel rövid egymás-találásunk,
de virrasztás gyümölcs-magva-lényei,
mi mindent kéne még t?letek tanulni.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.12. @ 19:05 :: Petz György