A többi már a tárgy, ami a fából itt maradt;
Elszáradó gally, ág, ahogy szokott – szép csöndesen.
Hány telet kibírt s kiáltott új tavaszt virággal,
És nyárvégekre himbált súllyal száz gyümölcsöket;
Meg télre, ködb?l jég fojtotta, s tetejibe hó –
Mégis állt, id? fölébe hajló kis szigetje,
Magunkat t?le mértük, és felé, hogy merre is;
Aztán kezemben: fejsze-f?rész-olló, keszty?sen,
Titkát tovább a fám már t?znek adja – égbe tart.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.14. @ 21:18 :: Petz György