Odavetnek bár a csendnek, de a dal örök;
Isten ha van, s zenélni tud, elfelejti
amit teremtésnek hívunk, hangszerével
el-lett volna; vagy a hangszere mi lennénk,
s hallgatózik – azt hisszük, magunktól szólunk –
de a kotta nála, mikor tudnánk, váltja,
fejb?l játszik, mi kutatjuk, mi a módja –
eredeti dalainkban folyvást kezd?k –
mit akarunk – örülnöm kell minden dalnak.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.29. @ 22:32 :: Petz György
