fekete-fehér pedig virított régen
színes még bennem fakó a képen
ha meg is ereszkedik a büszke mell
hozzám az emlék forrósága felemel
nem földr?l-ágyról sírhantod alól
ahol egy bús vakond árvácskát szagol
de érzem még a párás öled illatát
emlékeztet fagyos temet?virág
két fa mint csupasz combok
elszórják ünnepre a lombot
és ág tövén üres a fészek
szél surran kabátomra félek
lobog hajad halottak napi mécse
dereng a fénye füstje száll az égre
mit számít hogy lépted egykor sántított
most kezembe simul a görbe bot
színes ruhád volt végig gombos
lefejteném rólad a hantot
bolondos mondhatnád még kerget?zve
s kapaszkodsz az elnyíló id?be
egyetlen kép maradt hátlapján nincsen dátum
nemcsak dereng? temet?i éjben sejlik
ahol az es?verte fák a könnyük ejtik
agyam rögzítette el?hívja a fátum
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Radnai István