– a képen egy naphal, fotó készítőjének nevét nem találtam
Szőnyegbe mélyedt
homorú szemek.
Meredtek.
Lenn a padlón.
Nincs bennük csillag,
se tükör,
se cikkanó arany,
se ragyogás,
se lélek,
se más.
Csak szőnyegbe szőtt,
szemnek tűnő
formák…
Mégis vakítóak,
mint
fénytested,
hisz’
mindenről
te jutsz
eszembe –
hallgatag,
kicsi naphal,
drága kedvesem.
Isten nekünk susog
a nyárfák
hangján,
s a hárfák sem
zengik szebben:
az én nevem
titkos sóhaj,
te tudod csak,
ott van benned,
folyók alján,
szerelmetes
kebeledben.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.27. @ 07:53 :: Rózsa Ibolya