Seres László : …és

…és felkel majd a nap

míg vigyázom álmod

visszasimogat

ruhátlanságod

rejtett zeg-zuga

térdre hullt árnyak

foszló szövetei közt

hol a búvó vágynak

csillapodó csendje

testemre hálót vet

 

…és testünkké válik

félt őriz bennünket

önmagunktól újra

míg elringat karom

 

…és felkel majd a nap

akkor is

ha nem akarom

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.06. @ 17:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.