Soká magyaráztam a mának…
mondatod, ami összefűz veled,
hiszen csak annyim vagy, mint
ajkamba szippantott lélegzeted.
Fénytelen magány pirlik mögénk
körmöket húzva…
összeborulva hallgatom a
csöppnyi erényt,
élni akaró terhed,
hogy nem felejted a ”nélkülem minek”
fosztott semmit.
/A hit nem fakul./
Legutóbbi módosítás: 2011.09.01. @ 21:37 :: Serfőző Attila
