…a pillanat hamuvá ég…
Mit adhatnék néked…
Ezernyi kincset,
őszi nap fáradt ragyogását,
aranyszínű lombokat,
fecskék búcsúzó csivitelését.
Fáradt röptét,
elmúlását a nyárnak,
édes szőlőszemeket,
annak mély-bordó bársonyát
pohárban nyújtom át.
Mennyi semmiség…
Majd télen, lobbanó
láng-varázson át,
nézem szemed,
kedves mosolyod…
Érzem erős karod ölelését,
mely után a pillanat
hamuvá ég.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.09. @ 12:25 :: Sonkoly Éva