Sonkoly Éva : Álmok idején

…a pillanat hamuvá ég…

 

Mit adhatnék néked…

Ezernyi kincset,

őszi nap fáradt ragyogását,

aranyszínű lombokat,

fecskék búcsúzó csivitelését.

Fáradt röptét,

elmúlását a nyárnak,

édes szőlőszemeket,

annak mély-bordó bársonyát

pohárban nyújtom át.

Mennyi semmiség…

 

Majd télen, lobbanó

láng-varázson át,

nézem szemed,

kedves mosolyod…

Érzem erős karod ölelését,

mely után a pillanat

hamuvá ég.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.09. @ 12:25 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"