*
szeretőm, a sunyi éjszakában
egyek voltunk, ölelésedben meghaltam,
tested rám fonva bőröd leloptam rólad,
nyers húsunk keveredett üvöltő fájdalommá,
vért fakasztottam csókommal és ízét őrzöm,
lelked kincseit, hited, félelmeid, rémült
magányod fájdalmát bezsebeltem,
de helyette adtam magam, vigyorogva
pokollá téve a holnapod,
hát gyűlölj, érezzem átkod, mely eltemet
Legutóbbi módosítás: 2011.09.16. @ 09:13 :: Tiszai P Imre