*
az óra fárad
hangja halkul
pergő faleveleket sodor a szél
fölém szökik báli rongyban
a csillagokkal terhes ég
a tegnap hangos
virágtól gazdag
rétjének köpenye szaggatott
száz sebből vérzik
a hajdanszép volt
pipacs szára pőrén hajol
sír a mennybolt
koldus a fénye
takargatja mit rám hagyott
nem oszlik vágya hogy
szakadjon tájra
lelkem mélyéig
átfagyok
Legutóbbi módosítás: 2011.10.09. @ 07:20 :: Bakkné Szentesi Csilla
