*
lábujjhegyen jár a szó…
így léptem be mindig hozzád
mikor lecsendesült mind mi rohanó
és párnádon marasztalt a nyugvás
be szépek voltak akkor a csillagok
égen ezer hópihe-mocorgás
megfogta röptüket bájolón
pár lehozom- sóhajtás
most is itt vibrálnak válunk fölött
visszakacsintásra várnak
a pillánk mögött rekedt közönyt
reggel halkan kimossa
a bánat
Legutóbbi módosítás: 2011.10.19. @ 06:23 :: Bakkné Szentesi Csilla