Májusi virágként pompázol el?ttem,
én karóhoz kikötött sz?l?ként
magányos rabságom töltöm.
Vékony, tekerg?z? kacsaimat nyújtom,
leveled érintem,
simogatva szerteágazó erezetét,
életvonalad része akarok lenni.
Szirmaidra csepegtetném
es?vízzel kevert könnyeimet,
hadd pompázzon üde kelyhed.
Csak egy ölelést kérek cserébe,
óvatosan fonnám
törékeny derekad köré
nyújtózkodó ujjaimat,
nehogy kiszakítsalak
gyökereddel együtt.
Olyankor pedig,
mikor a bánat ?szi szélvihara
suhan keresztül csendben a tájon,
csak fogódzkodj belém, szorosan.
