– No, fiam nem vagy már gyerek, épp ideje, hogy felhagyj ezzel az ostoba hobbival. Még nem is éltél, amikor ezek a csotrogányok jogszerűen rótták, nyűtték és mérgezték az utakat. Egyáltalán nem értem, mi vonz hozzájuk ilyen megmagyarázhatatlan módon. Az egész hátsó udvar, sőt még a kert is tele van velük. Alig tudok bejönni, kerülgetem őket, mint egy giliszta a földalatti jobbra-balra útjain.
– Nem értem, Öregem, mi a gond. Csak nem szeretnéd jobban, ha bélyeget gyűjtenék?
– Sokkal kisebb helyet foglalna, és nem menne mindnyájunk idegeire.
– Ha nem tudnád, egy darab bélyeg többe kerül, mint az összes vagyonunk, ezekért meg még fizetnek is, ha elhozom őket.
– Jó, jó fiam, de akkor miután felvetted a pénzt, miért nem viszed az első tragacsbezúzóba?
– Mert szeretem őket!
– Ezeket a randa izéket nem lehet szeretni! Ráment a fél életem, hogy megszabaduljak tőlük, aztán a másik felébe te idehozod, azt hiszem már a háromezrediket!
– Öregem, szeretem a Trabantot. Olyan aranyos, legömbölyített formája van. Maga a tervezői szenzáció, ahogy kétütemű motorral, fűrészpor karosszériával, papundekniből készült székekkel, működőképes járművet hoztak létre. Bűbájosok, semmiért sem válok meg egytől sem. Az igaz, hogy télen nagyon macerásak, mert a pedálok mellett befütyül a szél, de ezzel megoldották nyárra a légkondit is, arról ne is beszéljünk, hogy a volán kezelése kész bicepsz fejlesztő, a három pedál pedig olyan izomerőt követel, hogy konditeremre sincs szükség, és ha valaki kibírja azt a szűk területet, ami egy Trabin belül van, soha a büdös életben nem lesz klausztrofóbiás.
– Rendben, ezeket már százszor hallottam fiam, hogy így a Trabant meg úgy a Trabant, de mit akarsz velük csinálni, mert megmozdulni sem lehet tőlük.
– Hát Öregem, én vettem tíz hektár földet 800 Ft-ért. Ha nem tudnád, a termőföld mindenki nyakán van, örül, ha megszabadul tőle. Így azt nem várhattam, hogy nekem fizessenek, a névre vételért, kvázi ajándékként megkaptam. Oda tervezek egy Trabantültetvényt.
– Megbolondultál fiam? A Trabant nem növény!
– Mondd, jártál te már a Hortobágyon? Elmondod mi van ott?
– Mi lenne, csudadolgok. Miért fiam, szerinted, mi van a Hortobágyon?
– Szerintem az égvilágon semmi. Ezerszer is voltam ott, kiállok a semmi közepére, és nézem a nagy semmit. Jönnek a külföldi turisták, kifizetik érte a rahedli pénzt csak azért, hogy láthassák a nagy semmit!
– Ne mocskoskodj, fiam, még hogy nagy semmi a Hortobágy a gémeskútjaival vagy a szürke marhákkal.
– Hát marha az van bőven, Öregem!
– Öregemed a….! Na, szóval az van, hogy ne marházz senkit! Azok az állatok egy ősi szarvasmarhafajta, Magyarországon őshonosak.
– Én még soha nem mentem külföldre tehénnézőbe. Ne játssz velem, hogy a Hortobágy maga a csoda. Mondd meg nekem, fater, hogy a semmin kívül mi van ott?
– Hát a szürke marhák, a gémeskutak….
– Igen, szürke marhák és gémeskutak, és a szürke marhák szorgalmasan legelik reggeltől estig a semmit.
– Láttál már szürke marhát, hogy milyen kövérek? Méghogy a semmit!
– Hát a nap úgy szétpörköli azt a silány szikes talajban fogant fűfélét, hogy a színe egybeolvad a homokos, ahogy te szoktad nevezni lankával, így a marhák a semmi közepén eszik a semmit.
– Na, az okoskodásodat eddig hallgattam. Válaszolnál végre, hogy mit csinálsz ezzel a rengeteg Trabanttal? Már 3000 van itt a közelembe, iszonyodom tőlük!
– Mondtam már, hogy ültetvényt csinálok belőlük. Ugye nem gondolod, hogy ha a semmit – tudod, a Hortobágyról beszélek – annyian megbámulják jó pénzért, akkor egy ilyen kies Trabantültetvényt kevesebben és kevesebb pénzért néznének meg. Év elején Trabant ültetés lesz! Mindegyiket beássuk tengelyig, na nem mi, hanem azok a balfácánok, akik lepengetik nekem a 100 000 Ft-ot az ültetés díjául. Lesznek, Öregem, lesznek nem is kevesen. Tavasztól őszig mindennap lehet a Trabantültetvény fejlődésében gyönyörködni. Közben, te is tudod jól, hogy mennyire szeretem ezeket a kis aranyos kétüteműeket, én ide-oda járkálok velük, amikor nem látják, és a keréknyomokat légzőgyökérszerűségnek nevezem majd. Nyár végén, ősz elején, majd sokkal többet kérek. Az egyszerű ültetvénynézés 50 000 Ft lesz, mindössze az ültetés fele. Viszont eljön az ősz vége, amikor is jön a Trabant szüret, a nagy Trabant szüret. Mindenki kiáshat egy darab Trabantot. Megsúgom Öregem neked, hogy eszem ágában sincs úgy beásni őket, hogy használhatatlanok legyenek. Éppen hogy, éppen hogy! Szeretem őket, mindegyiket meg akarom mozgatni, amilyen gyakran csak lehet, hadd pöfögjenek. Olyan muzsikáló, fülbemászó hangjuk van, odavagyok értük. Leszüreteljük őket, egy külön erre a célra lekerített területen összegyűjtjük mindet, egymásra zsúfolva néhány napig ott maradnak, majd télen szépen, takarosan ugyanúgy visszarakom a helyükre, ahogy voltak, jó távol egymástól. Megjegyzem, a Trabant szüret nagyon drága lesz, még az árat sem tudom. Úgy gondolom, két év alatt olyan gazdagok leszünk, hogy a legkedvesebb szó, amit a világon valaha hallottál, az a Trabant szó lesz. No, akkor csinálok egy felnőtt- és egy gyerekpályát, ahol jól kipróbálhatja mindenki a termés után leszedett friss Trabantot. Rallizni is lehet 10 darabbal, többet nem vagyok hajlandó veszélyeztetni. Ha valaki ronccsá tesz egyet, azt előzetes szerződés alapján 10 darab Rolls-Roys -al köteles kárpótolni. Kisebb rongálódásokat magam kijavítom, nem engednék senkit hozzájuk nyúlni. Kamuból a legmenőbb mezőgazdasági autó szervíz végzi a helyreállítási munkálatokat. Na, és akkor veszek egy akkora területet, még nagyobbat, mint az eredeti, beszerzem a világon létező összes Trabantot és tejelnek nekünk. Nagyon szeretem őket, de ha már vannak és ilyen sokan, akkor hadd tejeljenek. Azért vannak nem?
– Nem rossz, amit mondasz fiú, csak egy gond van az egésszel. A Trabant nem növény, hogy fogsz erre engedélyt szerezni?
– Ugyan már, csak egy kis kenőpénz kérdése az egész! A földek parlagon állnak, látod, ha utazol. Ha egy rendezett ültetvényre kérek engedélyt, elegendő zsírozás mellett nem azon fog rágódni senki, hogy Trabantot vagy cukorrépát termelek. Én speciel, konkrétan Trabantot akarok termelni. Be is fogom nekik bizonyítani, hogy az ültetvény állandóan prosperál, így a kezdeti nehézségek után dúsgazdagként már az apró-cseprő, kenőpénzes dolgokkal sem kell foglalkoznunk.
– Meghoztad a kedvem. Hány nap múlva szabadulok meg ezektől a borzalmaktól… aranyos kis Trabantoktól fiacskám?
– A területet már megvettem Baranyában. Hallottál már az Euro Disneyland-ről?
– Persze.
– No, első lépésben Baranya Hortobágynak fogom nevezni a területet, mert valamilyen reklám a Trabantültetvény szóhoz még kell. Aztán garantálom, hogy két év múlva már fel sem fogod tudni becsülni a vagyonunkat. Rendes vagyok én, Öregem, közös lesz a vagyon, adok belőle neked is, meg a muternak is.
– Hát jól van fiam. Támogatom, ültesd a Trabantot! Csak annyit jegyzek meg, mint egyszerű ötletet, hogy akár Trabantmadár Költőhelynek is nevezhetnéd az egészet, igaz akkor már nem ültetvény lenne.
– Én ültetvényben gondolkodom, fater, de semmilyen hasonlóan előremutató ötlettől nem zárkózom el.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.04. @ 18:23 :: Boér Péter Pál
