Egy hegyi patakok közelében található — hozzád hasonlóan illatos —, gyógynövényt kerestem éppen a gyógynövénykalauzban és a gyógynövény-meghatározóból, amikor a rádió hírei attól voltak hangosak, hogy tűzszerészeket riasztottak egy /kézi-/gránátalmafához.
Valósággal ott éreztem Ádámként a csutkát torkomon!
Nincs rend bennem, és akkor milyen rend lehet nálam — merül fel sokakban a kérdés.
Mielőtt eljönnél szobámat kitakarítani, talán valami jót mégis elmondanék magamról, amennyiben kerül annyi időd, hogy meghallgass. Nagyon sok kölcsönadott könyv visszaszolgáltatására várok, miközben én minden kölcsönkapott könyvet pontos időben visszajuttatok. Ezért különösen sajnálhatom, hogy egy kétrészes könyvvel lógok egyik kedves barátomnak, ki történetesen agglegény. A kölcsönkért mű azonban egy rendkívüli alkotás.
Az első kötet címe: A völgyekben lakó hölgyek. A könyv második része különösképpen megfogott — mivel sokkal izgalmasabb —, s ennek címe pedig: A hölgyekben lakó völgyek, megannyi ábrával.
Önmagában e címválasztás is biztos sikert előlegez meg.
Amennyiben hasonló címekkel áldatnék meg, úgy nagy hamar farkasszemet nézhetnék a sikerrel, s nem a farkasokkal, ám írhattam volna szerkesztőket is. A könyv már hosszú évek óta nálam hever, s gondolom, hogy tulajdonosa — Mirtusz Szilárd —, már rég el is felejtette, pedig egyáltalán nem kelekótya, hiszen még nem házasodott meg.
Nos, a minap rám telefonált Szilárd, közölvén, hogy hallott bukdácsoló írásaimról és szerinte nagy költő lehet még belőlem, miközben a könyvkiadók ajtaja bezárva még…
Kérése az volt, egy mondat erejéig említsem meg soron következő írásomban, mivel lévén még agglegény, nincsenek leszármazottai, így egyik művemben szeretné nevét viszontlátni és halhatatlanná tenni. Nem szoktam megrendelésre és pártutasításra írni, ugyanakkor eszembe jutott a nálam lévő könyve, ezért egy nagyot lélegezve igent mondtam —, ha már ő maga nem mondott igent ez eddig.
Szilárdot baráti köre boldog agglegényként emlegeti. Egy alkalommal, amikor megkérdezték ismerősei, látván, hogy nem házasodik: „Miért nem mész a gyulafehérvári teológiára?” Ő nagy örömmel és derűsen válaszolt: „Tudjátok, Gyulafehérvár oly messzire van, miközben Kedves Édesanyám itt él helyben, Nagyváradon… A Te Édesanyád hol él!ő”
El is érkeztem egyik művemmel ígéretem beteljesítéséhez, hol a következőket fogalmaztam meg. — Van egy igen-igen kedves barátom — a Mirtusz Szilárd —, kinél gondolom nem véletlenül, a gyökerek a mirtuszfélék családjáig nyúlnak vissza.
Amikor elkészültem a Gyökerek című írásommal, azonnal felhívtam Szilárdot és beolvastam teljes alkotásomat, nagy szorongások közepette, mert még kölcsönadott könyvét is visszakérheti, mi úgy hozzám ragadt az eltelt évek alatt. „Ragyogó, ragyogó! Most látom, hogy mekkora tehetség vagy” — válaszolta —, „s azt hiszem, hogy ez egyben a legsikeresebb munkád lett, és bekerülsz hamarosan az irodalom nagyjai közé!”
Csak néztem magam elé, hallván áradozását. Majd avval folytatta, hogy a nálam lévő könyvéért meg ne aggódjak, mivel azt még akkor beszerezte két példányban, s így az az enyém lehet. Ezt a csodát!
Befejezem, és őszinte leszek most is — mint mindig —, Kedves Olvasómmal.
Csakhogy tudd, a kölcsönkért könyv második részét már betéve is tudom, így ha azt kéred, szívesen kölcsönadhatom —, cserébe szerelmedért.
Mátraballa – 2011. okt. 18.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.22. @ 09:43 :: Bősze Emil Miklós